"Az emberek azért küszködnek anyagi gondokkal, mert éveket töltenek az iskolában anélkül, hogy egyetlen szót is hallanának arról, miként kell bánni a pénzzel. Azt még megtanulják, hogyan dolgozzanak a pénzért, azt viszont már nem, hogyan dolgoztathatják a pénzt saját előnyükre."

Robert T. Kiyosaki

A most következő bejegyzés, Robert T. Kiyosaki - Gazdag papa, szegény papa című könyve alapján készült, ami egy igen megosztó könyv az üzleti világban, rendhagyó nézetei miatt. Számos merész és egyesek szerint illegális módszert vet fel, illetve számos teóriáját neves közgazdászok cáfolták meg. Sok nézetével jómagam sem értek egyet, viszont mindezek ellenére szerintem egy igen kiváló könyvről van szó, ami sok embert indított már el sikeresen a vagyonosodás útján. Ebben a könyvben nem útmutatásokat fogsz kapni, hogy hogyan legyél gazdag, hanem inkább egy olyan gondolkodásmódot tanít, amivel új lehetőségek nyílnak majd meg a pénzügyeid és a vagyonod építése terén. Ez inkább egy motiváló könyv, ami megváltoztatja a gondolkodásmódodat a pénzről, és arról, hogyan lehet igazi vagyon építeni.

A tradicionális és a vállalkozói gondolkodás

Kiyoszaki egy igen ismert amerikai üzletember, aki abban a kivételes helyzetben nőtt fel, hogy két embert is az apjának tekinthetett. A "rendes" vér szerinti édesapja, egyetemi tanár volt, kivételes tudással és elég jó fizetéssel. Hitt a kemény munkában és abban, hogy ha az ember jól tanul, jó szakmát szerez, akkor az iskolapadból kiszabadulva egy jó álláshoz juthat, ami majd kimagasló juttatásokat és jó nyugdíjat biztosít az életben. Abban hitt, hogy a cég vagy az állam majd gondoskodik róla ha keményen dolgozik. A kemény munka majd meghozza a fizetésemelést, a jó nyugdíjat, és az elvégzett munkáért cserébe jár a jó egészségügyi ellátás, a betegállomány, a szabadság és az egyéb juttatások, ami majd biztosítja számára a stabil, kiszámítható életet . Ez volt számára az egyetlen út és ezt az utat szánta gyermekének is. Édesapja jól keresett egyetemi tanárként, mégis egész élete a csekkek és az anyagiak számolgatása, beosztása körül forgott. 

Második apját, legjobb gyerekkori barátjának, Mike-nak köszönheti, aki annak vér szerinti édesapja volt. Mike apjának, több üzlete és cége volt és teljesen másképp gondolkodott. Ő a teljes anyagi önellátásban hitt, ellenezte a "jogosultság" elvét és nagy hangsúlyt fektetett a pénzügyi szakértelemre. Mindketten nagyra értékelték a tanulást, csupán abban nem értettek egyet, hogy mit kell megtanulni. Az egyikük azért biztatta tanulásra, hogy majd jó szakmával, mint ügyvéd vagy könyvelő, jó cégnél, jó pénzért dolgozhasson. A másikuk szerint pedig, azért kell tanulni, hogy megértsük a pénz működését, hogy a pénz dolgozzon nekünk, és ezáltal ne kellejen az államra vagy másra támaszkodni. Mike apja gyakran mondogatta, hogy ő nem pénzért dolgozik, a pénz dolgozik neki. 

A legtöbb szülő a mai napig a konzervatív álláspontot tanítja gyermekének, mert nem volt előttük más példa, illetve a 20. században ez a mentalitás még működött, de a mai modern társadalomban már ez a hozzáállás jelenti a legnagyobb kockázatot. Nincs biztos állás, az államtól egyre kevésbé várhatjuk el, hogy majd nyugdíjas korunkban gondoskodjon rólunk, illetve egyetemi diplomával is lehet nehéz a munkavállalás.

Természetesen nem kell mindenkinek cégbirodalmat építeni és vállalkozóvá válni, lehetsz alkalmazott, de alkalmazottként is lehet vállalkozói mentalitásod. Törekedj az olyan döntések meghozatalára, amelyek megalapozzák a pénzügyi szabadságodat. Lássuk hogyan kezdj hozzá.

Első lecke: A gazdagok nem a pénzért dolgoznak

A szegények és a középosztálybeliek pénzért dolgoznak. A gazdagok a pénzt dolgoztatják a maguk javára.

Amikor fiatalon az ember kiszabadul az iskolapadból, még rengeteg ambíciója, elképzelése és célja van. Vannak álmai, karriercéljai, vannak hobbijai, van szenvedélye. Aztán elkezdünk dolgozni valahol és szép lassan elhalványodik bennünk ez a szenvedély. Lassan elhalványul szemünk előtt a cél, eltűnnek az álmok, és lassan kiégünk. Beszippant minket a "mókuskerék", jönnek a számlák, a hitelek, tartozások, amiket fizetni kell. A hússzú éveken át tartó küzdelem a következő fizetésért, egészen fiatalon képes kiégetni az embert. 

A legtöbb embert rabságban tartja a félelem a kifizetetlen számláktól, ezért ott ragadnak egy olyan munkahelyen amit ki nem állhatnak, ahol minden munkával töltött perc kínszenvedés és minden napnak a végét várja. A munkanapok azzal telnek, hogy várja az eljövendő szabadnapot, a szabadnapok pedig rettegéssel telnek, hogy hamarosan kezdődik az egész elölről. Ennek a sanyarú sorsnak a tompítására aztán elkezd kacatokat vásárolni. Hiszen az ilyen embernek az egyetlen öröme, ha a keményen megdolgozott pénzéért vehet egy új TV-t, mobiltelefont, márkás ruhát, új autót... Ezekkel a "kacatokkal" vásárol magának egy kis örömérzetet, de boldogságot nem. Ezek rövidtávú örömöt okoznak, de az ember általában hamar rájuk un és mindig újabb és újabb kacatra vágyik. Ezért aztán az ilyen embereknek, hiába emelkedik a bérük, vele együtt növelik az életszínvonalukat is, mert mindig újabb és újabb kacatokra vágynak.

Ez a társadalmi vagy iskolai neveltetés eredménye. Kiyosaki kilenc éves korában meg is kapta ezt a leckét gazdag apjától, amikor a barátjával Mike-al, annak boltjában kezdtek el dolgozni, nevetségesen alacsony bérért. Mike apja 10 centet fizetett nekik óránként és heti egy napot dolgoztak nála 4 órát. Nagy lendülettel kezdték el a munkát, felvillanyozta őket a gondolat, hogy a munkáért kapott bérből, lesz pénzük megvenni a kedvenc képregényeiket. Egy darabig boldogok is voltak, örültek az újságoknak, egy idő után azonban elkezdték kevesellni a pénzt amit a munkájukért kaptak, ugyanis az újságokon kívül másra nem telt. Ezt szóvá is tették Mike apjának, aki végül két lehetőséget ajánlott nekik. Felemeli a bérüket amin újabb kacatokat vehetnek, vagy dolgoznak tovább ingyen, de megtanítja őket mindenre, amit az üzletről tud. Bár jobban örültek volna a magasabb bérnek, de Mike apja végül rábeszélte őket, hogy inkább az utóbbit válasszák.

Az első lecke amit megtanított nekik, hogy a gazdagok nem a pénzért dolgoznak, hanem a pénz dolgozik nekik. Sokan azért ragadnak a gyűlölt munkahelyen, mert nem mernek kockázatot vállalni, mert hónapról hónapra élnek a fizetésükből. Sokakat a kapzsiságuk tart vissza, mert mindig a legújabb telefonra vagy a legmárkásabb ruhákra vágynak. Ezért pedig folyamatosan dolgozniuk kell, mert csupán a megvásárolt "kacatok", adnak némi örömöt az életükben. A legtöbb embernek hiába emelkedik a fizetése, nem lesznek tőle boldogabbak, csak mégtöbb adósságot és mégtöbb kacatot vásárolnak belőle, amit hamar megunnak és ismét nagyobb fizetésért folyamodnak. Sok ember van aki nagyon jól keres, mégis anyagi gondokkal küzd, akik még milliós fizetés mellett sem képesek havonta pár tízezer forintot félretenni saját nyugdíjára vagy megtakarításába. Ha Te is abban a helyzetben vagy, hogy nincs minimum 6 havi (de legalább 1 éves) vésztartalékod, akkor kezd el felhalmozni, hogy legyen egy védőhálód, ami ad egyfajta biztonságérzetet, ha bármi baj történne. Ez az első lépcső. Hagyj fel a kacatok halmozásával és kezd el Magadat fejleszteni. Törekedj arra, hogy olyan munkahelyen dolgozz, ahol sokat tudsz tanulni vagy új tapasztalatokat szerezhetsz. Kezdj el nem a fizetésért dolgozni, hanem azért dolgozz, hogy minél többet tanulj. Nagyon sokat számít, ha úgy tudsz pénzt keresni, hogy mellette még fejlődsz is. Ha van lehetőséged jelentkezz továbbképzésekre, fejleszd tovább a szakmai tudásod, vagy tanulj meg teljesen új dolgokat. 

Ha esetleg ez a jelenlegi munkahelyeden nem lehetséges, keress olyan munkahelyet ahol ez biztosított vagy próbáld meg a szabadidődet kihasználni saját magad fejlesztésére. Gondolkodj el azon, milyen más lehetőségeid lehetnek még pénzkeresésre. A könyvben van egy nagyon jó mondás. A szegény gondolkodású ember azt mondja: "ezt nem tudom megengedni magamnak". A gazdagok ezzel szemben azt kérdezik, "hogyan tudom ezt megengedni magamnak?". Az előbbi bezárja az elmét, az utóbbi kinyitja és gondolkodásra készteti. Az leszel amit mondasz.

Második lecke: Miért fontos a pénzügyi műveltség?

Nem az a lényeg, hogy milyen sok pénzt szerzünk, hanem az, hogy mennyit tartunk meg.

A legtöbb ember aggasztóan nagy hangsúlyt fektet a pénzre, ami minden probléma megoldásának forrása. Ahelyett, hogy saját tudásuk gyarapítására összpontosítanának. Aki rugalmas, nyitott és hajlandó tanulni, az mindig egyre gazdagabb lesz, függetlenül a gazdasági körülményektől. 

1923-ban a kilenc leggazdagabb amerikai üzletember Charles Schwab, Samuel Insull, Howard Hopson, Ivar Kreuger, Leon Frazier, Richard Whitney, Arthur Cotton, Jessie Livermore és Albert Fall voltak. Volt köztük vállalati vezető, bank elnök, amerikai szenátor, tőzsdei spekuláns, egyikük pedig a New York-i tőzsde elnöke volt. Ezen emberek közül 25 év múlva négyen nincstelenként, eladósodva, szegényen haltak meg, egy megőrült, ketten börtönbe kerültek, ketten pedig öngyilkosságot követtek el.  

Aki azt hiszi, hogy a pénz oldja meg a problémáit, annak nehéz dolga lesz a pénzszerzéssel és főleg annak megtartásával. Valójában az intelligencia oldja meg a problémákat és teremt pénzt. A pénzügyi intelligencia nélkül szerzett pénz könnyen jön és könnyen megy. Mindannyian hallottunk már történeteket lottónyertesekről, akik hirtelen meggazdagodtak, majd gyorsan ismét szegények lettek. Talán még szegényebbek mint a nyeremény előtt. Milliókat nyertek, mégis hamarosan ugyan oda jutottak vissza, ahonnan kezdték. Nem az a lényeg, hogy milyen sok pénzt szerzünk tehát, hanem az, hogy mennyit tartunk meg. 

Mit jelent számodra a szabadság? Sokan azért gürcölnek, hogy majd nyugdíjba vonulhassanak és majd kapják a nyugdíjat, és végre ne kelljen többet dolgozni. Arra számítanak, hogy majd ekkor szabadok lesz és végre élhet. Ekkor azonban rádöbbennek, hogy abból amit az állam ad, továbbra sem lehetnek szabadok. Talán még rosszabbul fognak élni mint azelőtt, ezért nyugdíj mellett is sokan dolgoznak. Komplett munkahelyek is építenek erre. Tehát igazából nyugdíj után sem változik semmi.
De mi van akkor, ha az évek során, a megfelelő tudással, képes lennél vagyont építeni. Egy vagyont, ami elég jelentős ahhoz, hogy egy idő után, magától nőjön. Olyan ez, mint amikor az ember fát ültet. Az elején sok törődést és locsolást igényel, mígnem egy napon már nincs többé szüksége rá. A gyökerei már elég mélyen befúródtak a földbe és ekkor a fa már árnyékot ad.
Az egyik legfontosabb alapszabály tehát: Ha szabad akarsz lenni (vagy gazdag), fejleszd a pénzügyi műveltséged.

Mindenekelőtt, ismernünk kell a különbséget az eszközök és források között, és arra kell törekednünk, hogy eszközöket vásároljunk. Ez a legfontosabb amit tudnunk kell, mindennek az alapja. Sokan nem tudják megkülönböztetni egymástól az eszközöket és a forrásokat. Egyszerűen megfogalmazva, az eszköz olyasmi ami pénzt rak a zsebembe. A forrás pedig olyasmi ami pénzt vesz ki a zsebemből. A gazdagok eszközöket vásárolnak. A többiek forrásokat, amelyekről azt hiszik, hogy eszközök. 

Az iskolarendszerünk sajnos nagyon keveset tanít meg ezekről a dolgokról, Kiyosaki szerint leginkább az alkalmazotti létre tanítja meg a fiatal generációt, ami a mai világban már egyre inkább elavult nézet. Egy olyan világban amit egyre inkább a pénz működtet, elengedhetetlen az alapvető pénzügyi műveltség. A legfontosabb amit meg kellene tanítani mindenkivel, hogy nem az számít elsősorban, hogy mennyi pénzt fogsz keresni, hanem az, hogy abból mennyit tudsz megtartani.

A gazdagok és a szegények között az egyik legnagyobb különbség, hogy a szegények, sokszor olyan dolgokat vásárolnak, amire alapvetően nem lenne pénzük. Teszik mindezt a látszat fenntartása érdekében. Nagyobb házat, lakást vesznek, rengeteg hitelből, és olyan autót amit nem engedhetnének meg maguknak. A gazdagok ehelyett, plusz bevételnövelő eszközöket vásárolnak. 

A középosztálybeliek pedig a keresetük növekedésével, folyamatosan növelik az életszínvonalukat. A kemény munka után úgy érzik megérdemlik a nyaralást, ékszereket, új autót, ezek azonban megakadályozzák őket abban, hogy igazi vagyont építsenek fel.

A gazdagok azért lesznek egyre gazdagabbak, mert egyre több pénzt fektetnek be, és egyre több olyan eszközt vásárolnak, ami további pénzt termel nekik, amit szintén befektetnek. Így a kiadásaik előbb utóbb fedezve lesznek a befektetéseik hozamából és pénzügyileg szabadon élhetnek. Minél alacsonyabb életszínvonalon tudsz élni, annál hamarabb tudod ezt elérni.

Na most itt a könyv egy kicsit túlzásokba esik (legalábbis az én "ízlésemnek"), mert azért az is igaz, hogy az élet nem szólhat kizárólag a vagyon halmozásról, mert akkor ugyan ott leszel, hogy nem éltél, mert féltél elkölteni a pénzed olyan dolgokra mik boldoggá tettek volna. A felhalmozott vagyon nem visszük magunkkal ha véget ér a történet. Szerintem a kulcs, az egyensúlyban van. Minden ember más, különböző szükségletekkel, de a lényeg, hogy sose feledkezzünk meg a jövőbeni szükségleteinkről.

Folytatása következik....