A múlt tanulságai 2 - A vasúttársaságok története
Az új technológia: vasút
A közlekedés és szállítmányozás, mindig is fontos része volt egy ország gazdaságának. Az 1700-as években azonban ez még igencsak gyerekcipőben járt, viszont a kereskedelem és a személyszállítás egyre nagyobb mértéket öltött. Az úthálózatok rendkívül rossz minőségűek voltak, viszont a szállítmányozást, főként lovakkal, szárazföldön lehetett csak megoldani. Ez ráadásul rendkívül költséges is volt, főleg ha nagyobb rakományt, vagy nehéz árut kellett szállítani. Éppen ezért, ebben az időben a legnépszerűbb szállítási forma, a vízi szállítmányozás volt. A tengereken és csatornákon, sokkal gyorsabban és költséghatékonyabban lehetett eljuttatni az árut a megfelelő helyekre. A városokban csatornacégek alakultak akik óriási haszonnal működtek, ugyanis nem volt más, hatékonyabb teherszállítmányozási forma. Ennek azonban voltak korlátai, és óriási verseny alakult ki a csatornacégek között. Végül 1793-ban a Francia háború okozta válság vetett véget ennek az óriási versenynek, rengeteg csatornacég ment tönkre ebben az időben. A legnagyobb csatornacégek még az 1830-as évekig működtek, amikor végleg kihalt ez a szállítmányozási forma, ugyanis megjelent egy új technológia, a vasút.
1825-ben nyitották meg az első vasutat, Stockton és Darlington között, ami óriási siker volt, ezért gyorsan követte egy újabb, a Manchester - Liverpool vonal. Nagyon komoly igény volt már ekkoriban erre a lehetőségre, így a befektetők is nagyon lelkesen fogadták a hírt. A vállalat, amely a vasúthálózatot kiépítette, ráadásul éves 10%-os osztalékot fizetett az indulás után szinte azonnal. Mivel ekkora igény volt a vasútra, egyre több vasúttársaság alakult, és a vasút építés, az 1930-as években, igen komoly lendületet kapott.
Ekkor lépett színre George Hudson, a vasútkirály. Hudson, egy kiváló üzleti érzékkel bíró textilgyár tulajdonos volt, aki éppen ebben az időszakban örökölt 30.000 fontot a felmenőitől. Ezt az összeget, teljes egészében egy sikeres vasúttársaságba fektette, jelentős profittal. Ezen a sikeren felbuzdulva, elhatározta, hogy saját vasúttársaságot alapít, mely 1939-től kezdett üzemelni. A vállalkozás rendkívül sikeres lett, befektetők is akadtak szép számmal, így nem kellett sokat várni és 1944-ben megalapította legújabb vasúttársaságát, a Midland Railway Company-t, mely az előbbinél, sokkal nagyobb vonallal rendelkező hálózat kiépítését tűzte ki célul. Ehhez, a korábban megalapított cég tőkéjének a tízszeresére volt szüksége. Részvény kibocsájtást szervezett hát, és mivel a befektetők már ismerték Hudson-t és korábbi sikereit, szívesen fektettek az új projektbe. Ráadásul Hudson, személyesen garantált minden befektetőnek, 6%-os osztalékot, így sikerült 5 millió font értékben, részvényt eladni. A befolyt pénzből el is indult a nagyszabású építkezés, közben pedig Hudson a személyes vagyonából, kisebb nagyobb részesedéseket szerzett más vasúttársaságokban is, így a befolyása egyre nőtt. A növekvő tekintélye miatt olyan cégekben is befolyásos volt, melyekben egyébként, viszonylag alacsony részesedéssel bírt. Az általa irányított cégek közül több egyesült egymással, így gazdasági ereje igen nagyra duzzadt. Ekkorra már a vasúttársaságok 1/3-át ő tartotta a kezében.
Csak később derült ki, hogy Hudson a számviteli szabályokat meglehetősen lazán kezelte, és a cégek valódi pénzügyi adataival csak ő volt egyedül tisztában. Bár az igazgató tanács többi tagjának is joga lett volna belenézni ezekbe a számokba, de annyira tisztelték, hogy nem merték megkérdőjelezni Hudson tudását. Közben úgy játszott a számokkal, hogy azok folyamatosan magasabb nyereséget mutassanak, így a részvényárfolyamok folyamatosan nőttek. A növekvő piaci kereslet hatására pedig, újabb részvény kibocsájtást szervezett, ezúttal éves 9%-os osztalékot ígérve. Ezt a magas osztalékot azonban nem a vasút által termelt bevételből finanszírozta, hanem a befektetők saját pénzéből fizette. A befektetők így valójában a saját pénzüket kapták vissza osztalékként. Ma ezt neveznénk piramisjátéknak. A befektetők mindenesetre elégedettek voltak, a részvény árak folyamatosan emelkedtek, közben pedig Hudson politikusokat vesztegetett meg, és személyes vagyonából előre bevásárolt azokból a vasúttársaságokból, melyeket később a saját vasúttársasága, jóval magasabb áron megvásárolt. Ezzel tulajdonképpen, bennfentes kereskedéssel, saját vagyonát növelte, kvázi kilopta a pénzt a vasúttársaságokból.
1840-ben már javában tombolt a vasút mánia, rendkívül nyereségesek voltak a vasutak, a 3 legnagyobb vasúttársaság az állampapír kamatok négyszeresét fizette ki osztalékban. Így aztán nem csoda, hogy egyre többen akartak belevágni saját vasútfejlesztési üzletbe. Hudson kimagasló üzleti érzékének köszönhetően, ezt is hamar észrevette és ki is használta. 1844-ben annyi vasúti sín építéshez szükséges vasat vásárolt fel, amennyit csak tudott, melyek ára egy év alatt megháromszorozódott. A vasútkirály vagyona egyre nőtt, ahogy a vasút mánia is egyre nagyobb mértékeket öltött. 1845-ben, 4 hónap alatt, 40 új vasúttársaságot alapítottak. A befektetők tolongtak az új társaságoknál, mindenki a vasútba akart fektetni, ami a részvényárakat még följebb hajtotta, ami további vasúttársaságokat keltett életre. Már kezdett egyértelművé válni, hogy nincs szükség ennyi vasútra Angliában, ám a politikusok, mind Hudson zsebében voltak, aki viszont úgy vélte, hogy nincs szükség korlátozásokra. Új tőzsdék születtek, melyek kifejezetten a vasúttársaságok részvényeivel kereskedtek, a bankok pedig már a vasúttársaságok részvényeinek fedezetére is adtak ki hiteleket. Az új részvények vásárlásához pedig már nem volt szükség letenni a teljes összeget, elég volt a részvény értékének a 10%-át kifizetni, így megindult a tőkeáttételes befektetés. Ezzel megjelentek a spekulánsok is, akik nagyon gyorsan megtöbbszörözhették íjmódon a vagyonukat.
Itt már nagyon sok hasonlóság látható, a korábbi (Dél-tengeri Társaság) történettel kapcsolatban, ekkorra már a tömeg egy új korszak eljövetelét látta, ahol a vasút mindent meg fog változtatni. Az általános vélekedés az volt, hogy minél több vasút részvényt vásárol valaki, annál gyorsabban fog meggazdagodni. 1845 közepére, már naponta 10-15 új cég született, ekkorra már több mint 1200 vasúttársaságot alapítottak, melyek a tervek szerint, több pénzt fognak vasútba invesztálni, mint a teljes éves angol nemzeti jövedelem, ami ekkor 550 millió font volt. Ebből maximum éves 20 millió fontot lehetett volna biztonságosan erre a célra fordítani, így felmerült a kérdés, hogy honnan lesz ennyi pénz ekkora fejlesztésre és hova teszik ezeket a vasutakat? Hudson-nek ekkorra már szobrot is állítottak, a kétes ügyleteiből befolyó óriási vagyonból pedig, már kastélyokat, földbirtokokat vásárolt.
A kisbefektetők, akik hitelre vásároltak részvényeket, folyamatosan fizetniük kellett a törlesztő részleteket, ami teljesen kiszárította az angol pénzpiacokat. Mindenki a vasút részvények törlesztőire fordította szabad pénzét, így nem maradt semmi másra. A hitelkamatok elkezdtek emelkedni, a részvény árak pedig hirtelen 30-40%-ot estek. Sokan ezt egy nagy méretű korrekciónak vélték, egy jó beszállási pontnak, pedig az igazi katasztrófa, csak ez után következett. A részleteket továbbra is fizetni kellett, amire azonban már senkinek nem volt pénze. Ekkoriban nagyon nem volt szerencsés adósságba kerülni, ugyanis az adósok börtöne várt azokra, akik nem tudtak fizetni. Az egyetlen megoldás az volt, ha a részvényesek megszüntetik a vállalatot, így bár minden pénzüket elbukják, de megússzák a börtönt. A gond akkor adódott, ha nem sikerült a társaság megszüntetése, mert a többség nem akarta ezt. Ekkor a tulajdonosok kénytelenek voltak valahogyan fizetni, tehát csökkenteniük kellett az egyéb kiadásaikat. Ami pedig egyeseknek kiadás, másoknak bevétel lenne, így ez egy általános recessziót vont maga után. Hiszen ha nem költenek, akkor a többi üzlet sem termel bevételt. A vasutak esztelen szaporodása, minden más vállalkozást a csőd szélére sodort. Bankok mentek csődbe, az állampapírok árfolyama is meredek zuhanásba kezdett, az emberek már csak az aranyba bízhattak. Óriási tőke hiány alakult ki Angliában és úgy tűnt, hogy még a Bank of England is csődbe fog menni, egyedül az mentette meg, hogy megengedték neki az arany fedezet nélküli pénznyomtatást. Emiatt a még fennmaradt kis bankokat is meg tudták menteni, így szépen lassan a gazdaság elkezdett helyreállni.
A fenti ábrán látható, ahogy a csatorna részvények folyamatosan csökkenni kezdtek ahogy megjelent a vasút, és láthatjuk ahogy a vasúti részvények 1944-ben hirtelen elszálltak, majd szépen az is elkezdett csökkenni.
A vasútkirály üzletei is természetesen hanyatlani kezdtek, így Hudson tekintélye is megcsappant. A jó időkben senki nem kérdezte meg Hudson-t, hogy milyen ügyleteket végez, azonban amikor rosszra fordultak a dolgok, vizsgálatot indítottak ellene. Így kiderültek a kétes ügyeletei, a bennfentes kereskedés, a megvesztegetések, és az adatok meghamisítása, ráadásul mindezek mellett, titokban magának bocsájtott ki névérték alatti részvényeket, amiket azonnal el is adott. Összességében több mint 600.000 font elsikkasztását tudták rábizonyítani, ami a vásárolt telkeinek az ára lehetett. Akkoriban erre még nem nagyon volt törvény, így nem tudták börtönbe küldeni, ezért csupán a pénz visszafizetésére kötelezték. Sajnos a válság során a reál eszközök értéke is bezuhant, ezért a teljes vagyonát el kellett adnia, hogy törleszteni tudjon valamennyit az adósságából, de ez sem volt elég a teljes adósság kifizetésére, így kéntelen volt elmenekülni. Évekkel később visszatért, amikor elfogták és 65 éves korában az adósok börtönébe zárták, innen azonban megszökött és végül 71 éves korában a vasútkirály, szegényen halt meg.
Tanulságok
Az ilyen történetekből sok tanulságot vonhatunk le, ilyen lehet például, ha mánia alakul ki, gombamód szaporodnak az új lehetőségek, és az emberek esztelenül, mindenféle racionális számítás nélkül vásárolják azokat. A mánia utolsó felvonása, amikor mindez könnyen szerezhető hitellel is párosul.
Szintén intőjel lehet, ha új tőzsdék, új kereskedési helyek nyílnak, kifejezetten az új őrületre specializálódva. Ez történt 1997-ben is, amikor a német tőzsde új részleget alapított a high-tech cégeknek. Sokan azt gondolták, hogy ez az új részleg sokkal nagyobb lesz mint a régi / eredeti tőzsde. A piactér végül tényleg nagyon nagy siker lett, 3 év alatt több mint 300 céget vezettek be rá, de 2 év múlva, végül egy 95%-os esést követően be is zárt. Akinek itt volt pénze az mindenét elveszítette.
Egy újabb érdekes tanulság, hogy az emberek hajlamosak egy-egy embert isteníteni. Aki sikeres befektető, gazdag, annak minden szava szent és sérthetetlen. A Dél-tengeri Társaság alapítói és a vasútkirály is nagyon értett ahhoz, hogy tömegeket manipuláljon és állítson maga mellé. Tisztelték, becsülték és felnéztek rá, pedig mindenki csak egy színjátékot láthatott, a valóságot nem látták. Manapság is számos ilyen történet van, ráadásul ma már sokkal több dologra kell figyelnünk, még inkább elveszhetnek a részletek. Manapság rendkívül könnyű az általános vélekedést manipulálni... reklámokkal, újságcikkekkel, interjúkkal lehet építeni a személyes kultuszt. Ilyen esetekben érdemes feltenni magunknak azt a kérdést, hogy honnan van bevétele az adott személynek, és miért éri meg neki mindez? Minden esetben kezeljük fenntartással azt amit az újságban, TV-ben, közösségi hálókon látunk és hallunk. Sose felejtsük el, hogy a pozitív érzelmi felindulás után, jellemzően egy erős hangulat változás következik, és ezt erősíti, hogy sokan kényszerből is eladják a vagyonukat, ami az árak meredek zuhanását eredményezi.
Ez azonban azt is jelentheti, hogy a valós értéknél akár olcsóbban is be lehet majd vásárolni. Az okos befektetőnek ez lehetőséget is jelenthet. A mánia idején kockázatos befektetni, hiszen sosem lehet tudni, hogy mikor durran ki majd a lufi. Viszont, ha racionálisan indokolható, hogy a kifizetett ár alacsonyabb mint az értéke, akkor ez egy azonnali nyereséget jelenthet. A jó minőségű vasúttársaságokhoz például az esést követően, töredék áron lehetett hozzájutni. Ha tehát nem az ár, hanem az érték alapján fektetünk be, akkor elkerülhetjük az ilyen túlárazott piacokat, és akkor profitálhatunk, amikor valóban hosszútávú nyereségre tudunk szert tenni. Ez azonban igen ritka, és csak a türelmes befektetők képesek kihasználni. Egyrészt nehéz végig nézni, ahogy mások a semmiből meggazdagszanak, másrészről pedig nagyon nehéz akkor venni amikor mindenki őrültségnek tartja a vásárlást.
Ha érdekel még egy, a vasúthoz hasonlóan óriási lelkesedéssel fogadott, korszak alkotó technológia története, akkor olvasd el az 1999-es internet buborékáról szóló bejegyzést is.